Kiropraktika (Csontkovácsolás)

A kiropraktika, tágabb értelemben „kézzel történő kezelést” jelent, a manipulatív (bőr felvágása nélküli) kezelések egyik típusa, melyet az USA-ban több mint 100 éve alkalmaznak.

Ez a tudományág azon a feltételezésen alapul, hogy a gerincoszlop ízületeinek és izmainak működése jelentős hatással van az egész szervezet egészségi állapotára.

Az idegrendszerrel való komplex kapcsolatrendszeren keresztül a gerincoszlop problémái nem csak lokális nyaki, illetve háti, hanem a fejben, karban, lábban jelentkező „kisugárzó” fájdalmakat is okozhatnak.

A kiropraktorok ( csontkovácsok ) ezeket a problémákat meghatározott csigolyákban bekövetkezett elváltozásokra, mint kiropraktikus szubluxációkra vezetik vissza. ( Megjegyzés: a hagyományos orvosok a szubluxáció kifejezést más értelemben használják: olyan csontra utal, mely majdnem elmozdult a helyéről. )

A fájdalom helyett a páciensek zsibbadást, „tűszúrásokat”, szédülést és egyéb különös érzéseket tapasztalhatnak. Még ellentmondásosabb a kiropraktorok és más manuálterepauták azon állítása, hogy olyan tünetek, amelyeket általában belső szervekkel hoznak összefüggésbe, mint például hasfájás, emésztési problémák, bélgörcs, asztma gyógyulhatnak a manuálterápiák hatására. 1 2 3 4 5 Ezeket, a gerincből kilépő vegetatív (a szerveket ellátó) idegek manipulálásával magyarázzák.

A kiropraktika kezelés megkísérli helyreállítani a gerincoszlop és az egyéb ízületek normális helyzetét és funkcióját. Ez tipikusan közvetlenül az ízületeken, illetve az izmokon végzett speciális, szigorúan kontrollált, a kiropraktor által a kezeivel végrehajtott beavatkozást jelenti.

Amennyiben a kezelés sikeres, mind a lokális, mind a távolabbi területeken fennálló –kisugárzó- fájdalmak csökkennek vagy megszűnnek, feloldódnak az izomgörcsök és megszűnnek az idegrendszeri irritációk, mely jó hatással van a szervezet számos területére.

Amerikában a kiropraktorok ( kiropraktikus orvosok ) az egészségügyi rendszer kapujaként szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy a páciens választhatja a kiropraktika kezelést, mielőtt más orvost felkeresne.

Következésképpen a kiropraktorok ki vannak képezve azokra a standard ortopédiai, neurológiai és általános vizsgálati eljárásokra, amelyekre a hagyományos szakorvosok. Ez lehetővé teszi számukra például törések, rák vagy más komoly, orvosi kezelést igénylő betegség kiszűrését. 

Mindezeken felül a kiropraktorok további értékelést végeznek a spinális ( gerinc ) és egyéb ízületek mozgását és helyzetét, az izmok funkcióit valamint a testtartást és a test egészének mozgását illetően. A szubluxációkat ( a problémák forrását ) számos tényező értékelésével határozzák meg.

Ez a megközelítés magába foglalja a gyenge pontoknak, az egyes ízületek finom mozgásának, enyhe nyomásra bekövetkező változásokból következtethető rugalmasságának, a megváltozott izomtónusnak ( például görcs ) és a csontokban, valamint az egyéb szövetekben az ujjbegyekkel kitapintható asszimetriáknak a felmérését, illetve értékelését.

A legtöbb kiropraktor azt a nézetet vallja, hogy sok betegség esetén a gyógyszerek és a sebészeti megoldások csak legutolsó alternatívaként kellene, hogy szóba jöhessenek. A kirokpraktika történetében a táplálkozási és egyéb alternatív terápiák bevonása, valamint az életmódváltás és a testmozgás ösztönzése is jelen van.

Sok modern kiropraktor kiegészítő képzésben részesül a fizikális rehabilitáció és speciális gyógytorna területén, mely terápiák hasznosak lehetnek nyakcsigolya-, váll-, térd sérüléseknél, valamint makacs alsó háttáji fájdalmak esetén. Mások a táplálkozás analízist, gyógynövény terápiát, illetve bizonyos állapotok esetén az akupunktúrát is a terápia szerves részeként alkalmazzák.

A kiropraktorok praxisában további terápiás lehetőségek közé tartozik a húzás, a különböző támasztékok és merevítők használata, az elektroterápiák, mint például az ultrahang, izomstimuláció és a TENS ( bőrön keresztüli elektromos ideg stimulátor ).

Amennyiben szükséges, a kezelés menetének meghatározása előtt a kiropraktor elrendelhet röntgen-, labor-, illetve bonyolultabb vizsgálatokat, mint például CT, MRI is.

Az ízületek helyretétele, mint az alsó deréktáji fájdalmak terápiás lehetősége, elismert a kiropraktika szakterületén kívül is.7 8 9 Az orvosokat gyakran bátorítják arra, hogy „a gerinc kezelését bizonyítottan eredményes terápiás lehetőségként ajánlják fel”, elismerve, hogy „sok esetben ennek a legpraktikusabb módja a kiropraktorhoz való irányítás”.10

A kiropraktorok a gyakorlatban azonban a betegségek ennél szélesebb körét kezelik, beleértve a bokaficamot, vállsérüléseket, fejfájások számos fajtáját, a test bármely részén levő ízületi fájdalmat, valamint általános segítséget adnak a reumás ízületi gyulladástól a magas vérnyomásig számos különböző betegség esetén. Ezeken a területeken a kiropraktika hatásosságának bizonyítására még széleskörű vizsgálatok folynak.  

Forrás:

Haldeman S. Principles and Practice of Chiropractic. Norwalk, Connecticut: Appleton & Lange,